|
| | |
|
Szubtéri sebességskálák
Amióta Zephram Cochrane 2063-ban először használta
a térhajtóművet, két módszert használtak a szubtéri sebességek
mérésére. Az eredeti "Cochrane skálát" a nagy ember maga fejlesztette ki
a Phoenix tesztrepüléséhez. Ez egy relatíve egyszerű skála volt, amely a
következő formulát követte:
v/c=WF3
Ahol v a jármű sebessége, c a fénysebesség és WF a szubtér faktor. Ennek
a skálának az egyszerűsége az előnye, bármely szubtér faktor a sebesség
a fénysebesség többszöröse, azaz:
Szubtéri faktor |
Sebesség
(xc) |
1 |
1 |
2 |
8 |
3 |
27 |
4 |
64 |
5 |
125 |
6 |
216 |
7 |
343 |
8 |
512 |
9 |
729 |
10 |
1,000 |
11 |
1,331 |
12 |
1,728 |
13 |
2,197 |
14 |
2,744 |
2300-ra többen elégedetlenek kezdtek lenni a
Cochrane skálával. Bár a subtéri formulát használók számára kényelmes
megoldás volt, de kevésbé volt hasznos a gépészek és szakemberek
számára, mivel csak relatíve kis mértékben vette figyelembe a
pillanatnyi csillagközi feltételeket. Éppen ezért a motoroknak sokkal
több energia kellet az 5-ös fokozat eléréséhez egy gravimetrikus
torzulásban utazva, mint relatíve "nyugodt" csillagközi űrben. A
gépészeti részlegek évekig lobbiztak egy új skála bevezetéséért, de a
parancsnoki hidak állománya ellenállt és a Csillagflotta
Főparancsnokság, mely elsősorban ex híd tisztekből állt, egyetértett
velük. A USS Wilmingtonnak és teljes
személyzetének elvesztése 2309-ben egy ionviharban megváltoztatta
hozzáállásukat. A vizsgálat során felmerült, hogy Lamarr kapitány,
amikor 7-es fokozatot rendelt el komolyan túlterhelte a Wilmington
motorjait a viharban, bár normál körülmények között a Wilmington képes
volt ezen sebesség fenntartására egy ionvihar azonban túl nagy
megterhelés volt. Bár más tényezők is nagyban közrejátszottak, mint
például a hajófedélzeti kommunikáció összeomlása, a Csillagflotta nem
volt hajlandó még egy ilyen helyzetet megkockáztatni. A
Terrance-Neltorr fokozatos skálát először 2298-ban javasolta két civil
térhajtómű specialista. A TNG skálán a szubtér faktor azt a szubtéri
feszültség szintet jelzi, melyet a járműnek mind előállítania, mind
pedig elviselnie kell, mintsem a jármű sebességét. Bármely adott szubtér
faktor valós sebessége függ a pillanatnyilag fennálló pontos
feltételektől. Szóval egy a TNG skálát használó kapitány parancsot adhat
7-es fokozatra a mélyűrben, egy naprendszerben és egy ionviharban is és
biztos lehet abban, hogy nem terheli túl a hajtóműveket. Ezen kívül az
új skálát úgy hozták létre, hogy az elmúlt évszázad technikai fejlődését
is belefoglalhassák. A Csillagflotta több lehetséges új skála gyors
elemzését hajtotta végre 2310. és 2311. között, mielőtt hivatalosan
elfogadták a TNG skálát, és az átállást 2312-ben hajtották végre. Ideális
feltételek mellett, amilyeneket például a csillagközi űrben találunk, a
TNG warp faktorok sebességei a következő két formula egyikével
számítják:
9-es fokozatig: v/c=WF(10/3)
Ez nagyon hasonló a Cochrane skálához. 9-es fokozat felett a formula kissé komplexé válik. Legjobban így approximálhatjuk:
v/c=WF[{(10/3)+a*(-ln(10-WF))^n)+f1*((WF-9)^5)+f2*((WF-9)^11)]
Ahol "a" a szubtérmező sűrűsége, n az
elektromágneses fluxus, f1 és f2 a Cochrane fénytörési, illetve
visszaverődési indexek. Ideális körülmények között a csillagközi mélyűr
"normál" részében a=0.00264320, n=2.87926700, f1=0.06274120 és
f2=0.32574600 értékek várhatóak. A TNG-skála szerinti szubtéri
sebességeket az alábbi táblázat mutatja:
|
|
UTAZÁS IDEJE |
Szubtér
fokozat |
Eqyenlő
(xc) |
Földtől
a Holdig
(400,000 km) |
Naprendszeren
keresztül
(12 milliárd km) |
Legközelebbi
csillagig
(5 fényév) |
Szektoron
keresztül
(20 fényév) |
Föderáción
keresztül
(8.000 fényév) |
Androméda-
rendszerig
(2 milliárd fényév) |
1
|
1
|
1,3333 mp |
11,1 óra |
5,0 év |
20,0 év |
8.000,0 év |
2.000.000 év |
2
|
10
|
0,1323 mp |
1,1 óra |
181,1 nap |
2,0 év |
793,7 év |
198.425,1 év |
3
|
39
|
0,0342 mp |
17,1 perc |
46,9 nap |
187,5 nap |
205,4 év |
51.360,1 év |
4
|
102
|
0,0131 mp |
6,6 perc |
18,0 nap |
71,9 nap |
78,7 év |
19.686,3 év |
5
|
214
|
0,0062 mp |
3,1 perc |
8,5 nap |
34,2 nap |
37,4 év |
9.356,9 év |
6
|
392
|
0,0034 mp |
1,7 perc |
4,6 nap |
18,6 nap |
20,4 év |
5.095,6 év |
7
|
656
|
0,0020 mp |
1,0 perc |
2,8 nap |
11,1 nap |
12,2 év |
3.048,2 év |
8
|
1,024
|
0,0013 mp |
39,1 mp |
1,8 nap |
7,1 nap |
7,8 év |
1.953,1 év |
9
|
1.516
|
0,0009 mp |
26,4 mp |
1,2 nap |
4,8 nap |
5,3 év |
1.318,9 év |
9,1
|
1.573
|
0,0008 mp |
25,4 mp |
1,2 nap |
4,6 nap |
5,1 év |
1.271,2 év |
9,2
|
1.649
|
0,0008 mp |
24,3 mp |
1,1 nap |
4,4 nap |
4,9 év |
1.212,9 év |
9,3
|
1.693
|
0,0008 mp |
23,6 mp |
1,1 nap |
4,3 nap |
4,7 év |
1.181,6 év |
9,4
|
1.757
|
0,0008 mp |
22,8 mp |
1,0 nap |
4,2 nap |
4,6 év |
1.138,3 év |
9,5
|
1.828
|
0,0007 mp |
21,9 mp |
24,0 óra |
4,0 nap |
4,4 év |
1.093,9 év |
9,6
|
1.909
|
0,0007 mp |
21,0 mp |
23,0 óra |
3,8 nap |
4,2 év |
1.047,7 év |
9,7
|
2.044
|
0,0007 mp |
19,6 mp |
21,4 óra |
3,6 nap |
3,9 év |
978,5 év |
9,8
|
2.304
|
0,0006 mp |
17,4 mp |
19,0 óra |
3,2 nap |
3,5 év |
868,0 év |
9,9
|
3.053
|
0,0004 mp |
13,1 mp |
14,4 óra |
2,4 nap |
2,6 év |
655,1 év |
9,95
|
4.183
|
0,0003 mp |
9,6 mp |
10,5 óra |
1,7 nap |
1,9 év |
478,1 év |
9,975
|
5.552
|
0,0002 mp |
7,2 mp |
7,9 óra |
1,3 nap |
1,4 év |
360,2 év |
9,99
|
7.912
|
0,0002 mp |
5,1 mp |
5,5 óra |
22,2 óra |
1,0 év |
252,8 év |
9,995
|
10.553
|
0,0001 mp |
3,8 mp |
4,2 óra |
16,6 óra |
276,7 nap |
189,5 év |
9,999
|
25.567
|
0,0001 mp |
1,6 mp |
1,7 óra |
6,9 óra |
114,2 nap |
78,2 év |
9,9999
|
199.516
|
0,0000 mp |
0,2 mp |
13,2 perc |
52,7 perc |
14,6 nap |
10,0 év |
10
|
Végtelen |
10-es fokozaton egy tárgy végtelen sebességgel halad, és egyszerre a tér minden pontján jelen van |
Bár
a TNG skála a gyakorlatban nagyon sikeresnek bizonyult a legújabb
fejlesztések a térhajtás terén megkérdőjelezik gyakorlati hasznát.
2312-ben úgy tűnt, hogy a csillaghajók még jó ideig nem fognak 9.9-es
fokozatnál gyorsabban utazni, de a modern járművek képesek 9.99-es
fokozat feletti sebességekre is és néhányan azt jósolják, hogy az
elkövetkező 20 év elhozza majd a 9.999 régióban utazó hajókat is. Bár
mérnöki szempontból nincs probléma ezekkel a számokkal, hamarosan a híd
parancsnoki állományának problémás lesz a taktikai helyzet követése,
mivel három tizedes jegyig kell majd a számokat használniuk. Ugyan még
semmi konkréttal nem álltak elő, a Csillagflotta elé kerül több új
sebességskála jóváhagyásra.
Szubtér-sztráda
Habár a fentiek mind igazak ideális körülmányek
esetén, a térnek vannak olyan régiói, amelyben egy Csillaghajó a
normálisnál jóval nagyobb sebességet is elérhet. Ezeket a területeket
"szubtér-sztrádának" hívják. Ezek több csillagrendszer által közrefogott
hatalmas területek, vagy éppen vékony folyosók lehetnek, amelyekben a
fénynél több ezerszer gyorsabban lehet haladni. Egy
szubtér-sztráda hatása, hogy megváltoztatja az adott szubtéri
fokozathoz tartozó sebességet akár a többszörösére; ezt a szorzót
Cochrane-értéknek nevezik, és nagyban függ az adott régiótól. Nem sokkal
Cochrane első szubtéri repülése után az SS Valiant egy szubtér-sztráda
segítségével eljutott egészen a Galaxis széléig, ami normál szubtéri
sebességen sok-sok évig tartana. Egy ilyen sztráda legdrámaibb példája,
az ami a Nimbus III és a Galaxis magja között létezik. 2287-ben az
Enterprise-A 7-es fokozaton utazott, ami alatt 22.000 fényév távolsáig
jutott el 6.8 óra alatt - ez átlagosan 3.235 fényév óránként. Egy
sztráda csak bizonyos ideig létezik; a Nimbus III-nál lévő már nem is
létezik, ezért nem sikerült használnia a USS Voyagernek, hogy
visszatérjen a Galaxis másik végéből. Egy
sztrádát nagyon nehéz megtalálni és feltérképezni - a Csillagflotta
mindig nagy hangsúlyt fektetett az ilyen küldetésekre. A Voyager a
feljett asztrometrikus érzékelők segítségével próbálkozott felderíteni
ezeket. Az érzékelők segítségével olyan régiókat kerestek, ahol a
Cochrane-érték egy kicsivel magasabb, mint onnan néhány ezer
fényévnyire; ezzel a legénységnek 5 évet sikerült lefaragnia utazási
idejéből. A felfedezése óta a szubtér-sztráda döntő tényező lett a Föderáció és más nagyhatalmak terjeszkedésében.
Szubtér-zátonyok
Míg egyes területeken akár a normális sebesség
több ezerszeresével is lehet haladni, addig vannak olyan területek is,
ahol csak ezen sebesség töredékével. Pédául a Xendi Sabu-rendszer körül a
szubtéri sebességek majdnem a felére csökkennek - a Cochrane-érték
0,55. Ezeket a területeket hívják szubtér-zátonyoknak. Jóval
gyakoribbak, mint a szubtér-sztrádák, és nagyobb területet is foglalnak
el. Zátonyokat számos jelenség okozhat - a Hekeras-átjáró a normál tér
olyan régiója, amely egy nagy szubtér-zátonyon vezet keresztül, amit
szokotlanul heves tetrion mezők okoznak.
Szubtér-torlaszok
A szubtér-torlaszok minden térváltást
megakadályoznak egy adott területen - a Cochrane fokozat 0. Ezek a
területek szerencsére igen ritkák.
| |
| | |
|
|