Intrepid osztály
- Típusa:
- Könnyű kutató/felderítő
- Elkészült egységek:
- USS Intrepid, NCC-74656 USS Voyager
- Plusz 26 hajó készült, még 87 építése can tervbe véve
- Építési időszak:
- 2370-től
- Méretek:
- Hossz: 373 méter
- Sugár: 120 méter
- Magasság: 53 méter
- Szintek száma: 15
- Tömeg: 750.000 tonna
- Legénység: 150 fő
- Fegyverzet:
- 13 db VIII-as típusú fézersor, teljes kimenet 17.000 TeraWatt
- 4 db foton-/kvantumtorpedó-vető + 38 torpedó
- Védelmi rendszerek:
- Pajzsrendszer, teljes kapacitás 486.000 TeraJoule
- Standard duránium/tritánium burkolat
- Standard szerkezeti integritás mező
- Sebesség:
- Normál utazósebesség: 8-as fokozat
- Maximális sebesség: 9.985-ös fokozat
- Erősségi index (Galaxy osztály = 1.000):
- Sugárfegyver tűzerő : 170
- Torpedó tűzerő : 500
- Fegyverzet hatótávolsága és pontossága : 130
- Pajzs erőssége : 90
- Burkolat erőssége : 200
- Sebesség : 3.200
- Harci manőverezhetőség : 1.530
- Összesített erősségi index : 540
- Diplomáciai fokozat :
- 3
- Élettartam:
- 80 év
- Felújítási időszakok:
- Minimális: 2 évenként
- Standard: 6 évenként
- Jelentős: 18 évenként
A
Csillagflotta hajóépítési politikája az utóbbi száz évben
hangsúlyozottan egyre nagyobb lett, egyre több mindenre használható
hajók tervei készültek el, melyek akár merőben különböző jellegű
küldetéseket is el tudtak végezni. Ez ahhoz vezetett, hogy az űrben
szolgálatot teljesítő hajók számai jelentősen csökkentek. Míg az
Excelsior osztály több száz hajóból állt, az Ambassador már csak 26
hajót számlált, a Galaxy osztályból pedig már csak hat hajót terveztek,
de végül is kilenc épült belőle. Annak ellenére, hogy a hajók száma
alacsony lett, tudományos kapacitásuk továbbra is ugyanolyan mértékű
maradt, ám kis számuk miatt "rugalmasságuk" is nagyot esett vissza. A
Galaxy osztály veszteségei megmutatták, hogy ez a "minden tojást egy
zsákba" elv nem a legjobb választás. Az
Intrepid azért épült, hogy részben korrigálja ezt a hibát. Az eredeti
terv - melyet 2358-ban indítottak el - egy 360 méter hosszú, 15 %-al
kisebb hajó megépítését irányozta elő. A kisebb méret természetesen azt
is jelentette, hogy sokkal kisebb volt a teljes kapacitása, mint egy
Galaxy osztályú hajónak, de sok új technológiát lehetett beleépíteni. A
hajóosztály számítógéprendszere a legmodernebb lett, valamint a sok
automatizált rendszer kombinációja, melyhez még egy új érzékelő
felszerelés is társult, 30%-al nagyobb szenzor és analizációs képességet
adott, mint amivel egy Galaxy osztályú hajó rendelkezett. A közel
háromszoros csúcssebesség szintén nagyban megnövelte az Intrepid
kutatási lehetőségeit. Az osztály
diplomáciai képességei azonban sokkal nagyobb problémát jelentettek. Az
ilyen kíséreteknél szokásos extra személyzetnek a hajó méretei miatt
egyszerűen nem jutott hely. Mindössze kisebb, helyi tárgyalásokhoz volt
elég a kapacitása. Az Intrepid harci
képességeiben is elmaradt nagyobb társaitól, nem hordhatott magával
nagyon sok torpedót, vagy nagyenergiájú fézertelepeket. A Csillagflotta
csak felderítési és ellátó/támogató küldetésekhez elegendő fegyverzettel
látta el. VIII-as típusú fézersoraival és fotontorpedó-vetőivel az
Intrepid csak Ragadozómadár méretű hajókkal tudott szembeszállni,
azokkal is csak egyesével. Nagy sebessége, jó manőverezőképessége,
kiváló érzékelőrendszerével kombinálva, megfelel nagy távolságú
felderítésekre, így a flotta többi hajóinak időben előrejelzéseket tud
adni. Jelentősebb csatákban az Intrepid a nagyobb hajók ellátását,
támogatását tudja ellátni, valamint el tudja vonni azokról az ellenség
tüzét.
Az
Intrepid tervezése jól haladt az építés kezdeti és középső szakaszában,
de jelentős problémák merültek fel 2370-ben, mikor felfedezték, hogy a
normál warp hajtóművek energiakibocsátásai jelentősen károsítják a
szubteret. A Csillagflotta úgy határozott, hogy minden folyamatban lévő
projektet fel kell függeszteni, és át kell alakítani, módosítani kell
azokat, és úgy döntött, hogy az új technológia tesztelésére az Intrepid
lesz a legmegfelelőbb. Több kísérlet és teszt után, a gépészek rájöttek,
hogy a szubtér károsítását leginkább úgy tudják elkerülni, hogy a
szubtérmezőt egy sokkal nyújtottabb Z-tengelyre helyezik át, melyet
bonyolult szubtérmező modulációval kombinálnak, és a szubtértekercsek
építése során a legújabb alapanyagokat használják fel. Ezek a tények
ahhoz vezettek, hogy a csészealj-szekció elnyújtott ellipszisformát vett
fel, mely rövid idő múlva a Föderáció többi hajóján is megszokottá
vált. Az új subtérmező felépítése az Intrepid osztály végsebességének
15%-al való csökkentését eredményezte, mely azt jelentette, hogy a
maximális cirkálási sebességet 9,99-ről 9,972-re, az elérhető maximális
sebességet pedig 9,992-ről 9,985-ös fokozatra kellett redukálni. A
programnak hatalmas visszaesést okozott az osztály második hajójának, a
USS Voyager-nek az elvesztése, mely első küldetése során tűnt el. Az
építést felfüggesztették, és általános átvizsgálást végeztek az
Intrepiden, majd miután semmit sem találtak, az Intrepid projectet egy
év múlva folytatták. Az óta az is a Csillagflotta tudomására jutott,
hogy a USS Voyager egy idegen technológiának köszönhetően a galaxis
másik végébe került, ahonnan most megpróbál hazajutni.
Egy dolog van még, amiben az Intrepid osztály hajói kiemelkednek a flotta többi hajói közül, ez pedig az, hogy hasonló méretű hajótípusok közül ez az egyetlen, mely képes bolygóra le-, és onnan felszállni. Ezt a képességet olyan esetekre fejlesztették ki, amikor a hajó transzporterei nem működnek az adott bolygó légkörén át, és siklóval sem lehet annak felszínén landolni, de szükséges az ottani személyzet evakuálása, vagy más felszíni tevékenységet kell végrehajtani.
