Erőterek

Az erőtér technológia az egyik leggyakrabban használt technikai újítás. Az első erőtér technológiák a 21. század közepén fejlesztette ki egy Cochrane vezette csoport, a térhajtómű projekt részeként. Ezek után az erőtér technológia olyan pontra fejlődött, hogy már több ezer fajta erőtér létezett, mindegyik egy bizonyos feladatkörre készült. A következőkben a legtöbbet használt erőtér típusok bemutatása következik.

A tehetetlenség-tompító mező

A tehetetlenség-tompító mező (IDF) az egyik azok közül az erőterek közül, amelyek arra készültek, hogy az űrutazást minél kényelmesebbé tegyék. Alapjában véve egy modern tehetetlenség-tompító rendszer változtatható szimmetriájú erőterek hálózatából áll; feladata a tehetetlenségi erők csökkentése az űrutazás során, hiszen még egy bolygóközi űrhajó is 100g-s erővel gyorsul, és e védelem nélkül a hajó legénysége úgy érezné, hogy a testsúlya egy másodperc alatt több tonnásra nő.
A legtöbb tompító rendszer a hajó főszámítógépének közvetlen irányítása alatt működik, amely lehetővé teszi, hogy megelőzze, és eltompítsa azokat az erőket, amelyek a hajtómű használatának eredményei. A közvetlen vezérlés segítségével képtelenség megmondani egy hajó belsejéből, hogy az éppen mikor gyorsít.
Azonban, amikor az erők valamilyen külső forrásból keletkeznek - mint pl. egy fegyver találata - az már másképp működik. Ekkor a rendszer inkább csak reagálni tud, és nem megelőzni, és ez ahhoz vezet, hogy a reakció egy kis késésben van az akcióhoz képest. Ezzel egy "átcsorgás" jelenik meg a tompító erőtéren, ami az utasokra is hatással van. Ennek a hatásnak a biztonságos határok között tartása a csillaghajó tervezők egyik fő feladata.

Szerkezeti integritás mező

A szerkezeti integritás mező (SIF) az egy másik alapfelszerelése egy modern csillaghajónak. Ez az erőtér a hajó egész szerkezetén elterül, az anyagot az anyag és erőtér közötti keresztezésére változtatja. Ezzel növelik az erejét és a merevséget, így az anyag nagyobb nyomást és erőhatást tud kibírni.
A Csillagflotta szerkezet-támogató mezője a hajó pajzsrendszerének egy másodlagos védelmét is képes ellátni, ha éppen szükséges. Normál kapacitás fölötti működés során rendszer képes megvédeni a hajót több közvetlen nehézfegyver találta esetén is. Ezzel ez az erőtér a csillaghajók védelmének egyik kulcsfontosságú eleme.

Pajzsok

A pajzsrendszer látja el egy csillaghajó fő védelmét mind vad természetes jelenségek mind ellenséges fegyverek tüze ellen. A legtöbb pajzsrendszer magasan fókuszált térbeli torzulásokon alapszik, és egy energetikus gravtionmezőt is tartalmaz. A pajzsot a hajótesten található átviteli hálózatok vetítik ki; amikor anyag vagy energia csapódik a pajzshoz, a mező energiája arra a pontra koncentrálódik, hogy egy intenzív térbeli torzulást hozzon létre. A mező alakját a taktikai tiszt megváltoztathatja - a leginkább használt konfiguráció az ívelt mezőkből álló rendszer, amely egy hatalmas buborékot formáz a hajó körül, de néhányan jobban kedvelik a hajótest formáját követő pajzsokat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a buborék forma taktikai helyzetekben jön jól, míg a másik más szituációkban.
A pajzsokat úgy hangolják, hogy legyenek rajta ablakok, amelyeken az anyag és energia átmehet. Ezzel a hajó legénysége képes kilátni akkor is, ha a pajzsok fenn vannak, vagy használhatják az érzékelőket. Ezekkel az ablakokkal a pajzs a külső szemlélő számára láthatatlan. Más ablakokon keresztül használhatják az érzékelőket és a fegyvereket.
A pajzzsal való érintkezés Cerenkov-sugárzást bocsát ki, ezért gyakran látni, hogy a pajzs "felvillan". Ez egy szemlélő számára azt jelenti, hogy a becsapódó tárgy lepattant a pajzsról - valójában a térbeli torzulások olyan naggyá válnak, hogy a tárgy útja megváltozik, és a tárgyon lévő szemlélő számára úgy tűnne, hogy a hajó változtatott irányt.
A pajzs feltalálása után kb. száz évig lehetetlen volt a transzporterrel be- vagy kisugározni valamit egy helyre, amelyet pajzs vett körül, de egy bizonyos fokig ezt a korlátozást már sikerült feloldani. Az ablakokon keresztül sem lehet sugározni, hiszen az ablakot akkorára kellene kinyitni, hogy az már veszélyes lenne. Mostanra azonban a Csillagflotta tervezőinek sikerült elérniük egy olyan pontra, amelyen a transzporterek is működhetnek egy nagy frekvenciájú ablakon keresztül, amely csak igen rövid időre van nyitva.
A pajzsrendszerekben történt legnagyobb fejlődést a regeneratív pajzs feltalálása jelentette. Ezt a rendszert a legmodernebb Csillagflotta hajókon használják, és a Domínium is ilyet telepített a Chin'Toka körüli védelmi hálózatába. A regeneratív pajzs lehetővé teszi, hogy az ellenséges támadás energiájának egy részét eltérítsék a pajzsgenerátorokon keresztül a pajzsrétegbe, ezzel a becsapódó fegyver által okozott sérülés nagyban csökken.

A tároló mező

A tároló mező az általános módja annak, hogy valamit bezárjanak vagy elkülönítsenek a környezetétől - ennek rengeteg oka lehet. Néhány felhasználási mód:
Számos orvosi felhasználása létezik a mezőnek. Ezekre a leggyengébbet használják, hiszen vírushoz hasonlók általában nem próbálnak meg kitörni egy konténerből. Orvosi mezőket általában csak tökéletesen légmentes területek létrehozására használják.
Mérnöki felhasználások között van bizonyos anyagok tárolása. Ez általában erősebb mezőt igényel, mert az összegyűjtött anyagok között magas hőmérsékletű plazmaszerű vagy radioaktív anyagok is lehetnek.
Valamivel erősebbet használnak például a komp hangárokban vagy teherraktérben, hogy megtartsák a légkört. Az atmoszférát tartó mezőt még egy kis raktérben is félmillió Newton erő érheti, míg a Galaxy osztálú csillaghajók főhangárjában lévő mezőnek ennek 250-szeresét kell megtartania.
A legerősebb tároló mezőket általában biztonsági okokból használják - folyosók lezárása, foglyok bezárása a cellába, vagy bizonyos területekre való belépés megakadályozása.
A csillaghajóknál néhány helyen ultra erős mezőt kell használni. Ezek a mezők még a pajzsnál is erősebbek lehetnek. Egyes mezőket arra használnak, hogy tartalmazzák az anyag-antianyag reakciót a reaktormagon és az energia átviteli vezetékeken belül.