Hétfő
2017-Aug-21
11:16:15
Főoldal
Ragadozómadár
MINDEN AMI STAR TREK Üdvözöllek Vendég | RSS Regisztráció
Belépés
Honlap-menü

Körkérdésünk
Értékeld honlapomat
Összes válasz: 255

Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0


Ragadozómadár osztály



Ragadozómadár

Típusa:
Könnyű harci/felderítő hajó
Elkészült egységek:
Összesen 4191 hajó épült különböző típusokban, 1452 a Domínium háborúban semmisült meg, 648 maradt szolgálatban
Építési időszak:
2277-től
Méretek:
Hossz: 109 méter
Sugár: 92 méter
Magasság: 20 méter
Szintek száma: 4
Tömeg: 30.000 tonna
Legénység: 12-36 fő

Fegyverzet:
2 db 6-os típusú pulzáló diszruptorágyú, teljes kimenet 10.000 TeraWatt
2 db fotontorpedó-vető + 35 torpedó
1 db segéd fotontorpedó-vető
Védelmi rendszerek:
Pajzsrendszer, teljes kapacitás 324.000 TeraJoule
Standard duránium/tritánium burkolat
Standard szerkezeti integritás mező
Sebesség:
Normál utazósebesség: 5-ös fokozat
Maximális sebesség: 8.2-es fokozat
Erősségi index (Galaxy osztály = 1.000):
Sugárfegyver tűzerő : 200
Torpedó tűzerő : 100
Fegyverzet hatótávolsága és pontossága : 220
Pajzs erőssége : 120
Burkolat erőssége : 550
Sebesség : 581
Harci manőverezhetőség : 15.000
Összesített erősségi index : 230
Diplomáciai fokozat :
nincs
Élettartam:
40 év
Felújítási időszakok:
Minimális: 5 évenként
Standard: 10 évenként
Jelentős: 30 évenként


Talán a történelem leghíresebb hajókialakításaként a Ragadozómadár minden más osztálynál régebben áll szolgálatban. A 2270-es években elsőként a D11 osztály jött létre. A hajó képes álcázva berepülni a Föderáció védelmi vonalai mögé és megtámadni a gyengén védett célpontokat, mint pl. érzékelő-állomások, kommunikációs központok, teherhajók. Eredetileg felderítőhajónak készült, de a Föderáció és a Klingon birodalom közötti feszült évek alatt gyakran portyáztak a Föderáció határain belül, és megsemmisítették a védtelen hajókat, helyőrségeket. A Ragadozómadár igen nagy fenyegetést jelentett a Föderációra, de rengeteg titkát sikerült megfejteni, amikor 2285-ben Kirk admirális elfoglalt egyet. Az admirális akkoriban a Csillagflotta szolgálatán kívül tevékenykedett, és a hajó később San Francisco öblében süllyedt el. De Kirk a Csillagflottába való visszatérése után teljes részletességgel írta le a hajó működését. A hajót később kiemelték a vízből, és részletes vizsgálatnak vetették alá. Az elemzés segítséget nyújtott abban, hogy ellenszert találjanak a Ragadozómadár ellen; ennek keretében módosították a Csillagflotta hajóinak érzékelő-hálózatát. A második változat a D11A, egy prototípus, amelyet a Chang tábornok vezette kutatócsoport fejlesztett ki a 2290-es évek elején. A hajó képes volt torpedót kilőni álcázás alatt is. A klingonok szerencsétlenségére ez a fejlesztés végül hatástalannak bizonyult a hajók jeleit követő plazmatorpedók miatt. A D12 változat a 2350-es években jelent meg, amely plazmatekercses álcázó-berendezéssel volt ellátva. Ez végül nem bizonyult hatásosnak, mert az álcázó nagyon érzékeny lett az ionikus impulzusokra. Ez a probléma később olyan súlyos lett, hogy a klingonok az egész osztályt visszavonták. A D12-t a D13 váltotta fel, amely még ma is szolgálatban van, az utóbbi években többször is felújították.

A kialakításában a Ragadozómadár megfelel a klingon normáknak, egy torpedóvetővel a hajótest elején. E fölött található a parancsnoki központ a legénységi szállásokkal a "nyakban". A hajó hátuljában vannak a mérnöki részlegek és egy kicsi raktár. A 2 szárnyon egy-egy diszruptorágyú található. A szárnyak segítségével a Ragadozómadár a légkörben is képes repülni, és le is tud szállni a felszínre; az első ismert térhajtóműves hajó, amely képes erre.

Mini-chat


Copyright MyCorp © 2017