Ragadozómadár osztály
- Típusa:
- Könnyű harci/felderítő hajó
- Elkészült egységek:
- Összesen 4191 hajó épült különböző típusokban, 1452 a Domínium háborúban semmisült meg, 648 maradt szolgálatban
- Építési időszak:
- 2277-től
- Méretek:
- Hossz: 109 méter
- Sugár: 92 méter
- Magasság: 20 méter
- Szintek száma: 4
- Tömeg: 30.000 tonna
- Legénység: 12-36 fő
- Fegyverzet:
- 2 db 6-os típusú pulzáló diszruptorágyú, teljes kimenet 10.000 TeraWatt
- 2 db fotontorpedó-vető + 35 torpedó
- 1 db segéd fotontorpedó-vető
- Védelmi rendszerek:
- Pajzsrendszer, teljes kapacitás 324.000 TeraJoule
- Standard duránium/tritánium burkolat
- Standard szerkezeti integritás mező
- Sebesség:
- Normál utazósebesség: 5-ös fokozat
- Maximális sebesség: 8.2-es fokozat
- Erősségi index (Galaxy osztály = 1.000):
- Sugárfegyver tűzerő : 200
- Torpedó tűzerő : 100
- Fegyverzet hatótávolsága és pontossága : 220
- Pajzs erőssége : 120
- Burkolat erőssége : 550
- Sebesség : 581
- Harci manőverezhetőség : 15.000
- Összesített erősségi index : 230
- Diplomáciai fokozat :
- nincs
- Élettartam:
- 40 év
- Felújítási időszakok:
- Minimális: 5 évenként
- Standard: 10 évenként
- Jelentős: 30 évenként
Talán
a történelem leghíresebb hajókialakításaként a Ragadozómadár minden más
osztálynál régebben áll szolgálatban. A 2270-es években elsőként a D11
osztály jött létre. A hajó képes álcázva berepülni a Föderáció védelmi
vonalai mögé és megtámadni a gyengén védett célpontokat, mint pl.
érzékelő-állomások, kommunikációs központok, teherhajók. Eredetileg
felderítőhajónak készült, de a Föderáció és a Klingon birodalom közötti
feszült évek alatt gyakran portyáztak a Föderáció határain belül, és
megsemmisítették a védtelen hajókat, helyőrségeket. A
Ragadozómadár igen nagy fenyegetést jelentett a Föderációra, de
rengeteg titkát sikerült megfejteni, amikor 2285-ben Kirk admirális
elfoglalt egyet. Az admirális akkoriban a Csillagflotta szolgálatán
kívül tevékenykedett, és a hajó később San Francisco öblében süllyedt
el. De Kirk a Csillagflottába való visszatérése után teljes
részletességgel írta le a hajó működését. A hajót később kiemelték a
vízből, és részletes vizsgálatnak vetették alá. Az elemzés segítséget
nyújtott abban, hogy ellenszert találjanak a Ragadozómadár ellen; ennek
keretében módosították a Csillagflotta hajóinak érzékelő-hálózatát. A
második változat a D11A, egy prototípus, amelyet a Chang tábornok
vezette kutatócsoport fejlesztett ki a 2290-es évek elején. A hajó képes
volt torpedót kilőni álcázás alatt is. A klingonok szerencsétlenségére
ez a fejlesztés végül hatástalannak bizonyult a hajók jeleit követő
plazmatorpedók miatt. A D12 változat a
2350-es években jelent meg, amely plazmatekercses álcázó-berendezéssel
volt ellátva. Ez végül nem bizonyult hatásosnak, mert az álcázó nagyon
érzékeny lett az ionikus impulzusokra. Ez a probléma később olyan súlyos
lett, hogy a klingonok az egész osztályt visszavonták. A D12-t a D13 váltotta fel, amely még ma is szolgálatban van, az utóbbi években többször is felújították.
A kialakításában a Ragadozómadár megfelel a klingon normáknak, egy torpedóvetővel a hajótest elején. E fölött található a parancsnoki központ a legénységi szállásokkal a "nyakban". A hajó hátuljában vannak a mérnöki részlegek és egy kicsi raktár. A 2 szárnyon egy-egy diszruptorágyú található. A szárnyak segítségével a Ragadozómadár a légkörben is képes repülni, és le is tud szállni a felszínre; az első ismert térhajtóműves hajó, amely képes erre.
