Minden ami Star Trek - Ragadozómadár

Ragadozómadár osztály

Típusa:: Könnyű harci/felderítő hajó
Elkészült egységek:: Összesen 4191 hajó épült különböző típusokban, 1452 a Domínium háborúban semmisült meg, 648 maradt szolgálatban
Építési időszak:: 2277-től
Méretek:: Hossz: 109 méter; Sugár: 92 méter; Magasság: 20 méter; Szintek száma: 4; Tömeg: 30.000 tonna; Legénység: 12-36 fő
Fegyverzet:: 2 db 6-os típusú pulzáló diszruptorágyú, teljes kimenet 10.000 TeraWatt; 2 db fotontorpedó-vető + 35 torpedó; 1 db segéd fotontorpedó-vető
Védelmi rendszerek:: Pajzsrendszer, teljes kapacitás 324.000 TeraJoule; Standard duránium/tritánium burkolat; Standard szerkezeti integritás mező
Sebesség:: Normál utazósebesség: 5-ös fokozat; Maximális sebesség: 8.2-es fokozat
Erősségi index (Galaxy osztály = 1.000):: Sugárfegyver tűzerő : 200; Torpedó tűzerő : 100; Fegyverzet hatótávolsága és pontossága : 220; Pajzs erőssége : 120; Burkolat erőssége : 550; Sebesség : 581; Harci manőverezhetőség : 15.000; Összesített erősségi index : 230
Diplomáciai fokozat :: nincs
Élettartam:: 40 év
Felújítási időszakok:: Minimális: 5 évenként; Standard: 10 évenként; Jelentős: 30 évenként

Talán a történelem leghíresebb hajókialakításaként a Ragadozómadár minden más osztálynál régebben áll szolgálatban. A 2270-es években elsőként a D11 osztály jött létre. A hajó képes álcázva berepülni a Föderáció védelmi vonalai mögé és megtámadni a gyengén védett célpontokat, mint pl. érzékelő-állomások, kommunikációs központok, teherhajók. Eredetileg felderítőhajónak készült, de a Föderáció és a Klingon birodalom közötti feszült évek alatt gyakran portyáztak a Föderáció határain belül, és megsemmisítették a védtelen hajókat, helyőrségeket. A Ragadozómadár igen nagy fenyegetést jelentett a Föderációra, de rengeteg titkát sikerült megfejteni, amikor 2285-ben Kirk admirális elfoglalt egyet. Az admirális akkoriban a Csillagflotta szolgálatán kívül tevékenykedett, és a hajó később San Francisco öblében süllyedt el. De Kirk a Csillagflottába való visszatérése után teljes részletességgel írta le a hajó működését. A hajót később kiemelték a vízből, és részletes vizsgálatnak vetették alá. Az elemzés segítséget nyújtott abban, hogy ellenszert találjanak a Ragadozómadár ellen; ennek keretében módosították a Csillagflotta hajóinak érzékelő-hálózatát. A második változat a D11A, egy prototípus, amelyet a Chang tábornok vezette kutatócsoport fejlesztett ki a 2290-es évek elején. A hajó képes volt torpedót kilőni álcázás alatt is. A klingonok szerencsétlenségére ez a fejlesztés végül hatástalannak bizonyult a hajók jeleit követő plazmatorpedók miatt. A D12 változat a 2350-es években jelent meg, amely plazmatekercses álcázó-berendezéssel volt ellátva. Ez végül nem bizonyult hatásosnak, mert az álcázó nagyon érzékeny lett az ionikus impulzusokra. Ez a probléma később olyan súlyos lett, hogy a klingonok az egész osztályt visszavonták. A D12-t a D13 váltotta fel, amely még ma is szolgálatban van, az utóbbi években többször is felújították.
A kialakításában a Ragadozómadár megfelel a klingon normáknak, egy torpedóvetővel a hajótest elején. E fölött található a parancsnoki központ a legénységi szállásokkal a "nyakban". A hajó hátuljában vannak a mérnöki részlegek és egy kicsi raktár. A 2 szárnyon egy-egy diszruptorágyú található. A szárnyak segítségével a Ragadozómadár a légkörben is képes repülni, és le is tud szállni a felszínre; az első ismert térhajtóműves hajó, amely képes erre.