Holofedélzet
Az
OHD vékony és árnyalt erőtereket manipulál, ezzel elérve azt, hogy az
ember érezze azokat a tárgyakat, amelyek nincsenek is valójában ott. Az
erőterek és a háttérkivetítés segítségével az ember hangokat és nagyobb
távolságokat is felfedezhet, nagyobbat, mint amekkora a holofedélzeten
valójában elférne. Az erőterek segítségével a használó nagyobb
távolságokat is bejárhat, miközben a kivetítés "továbbgurul".
A holotechnológia
Amióta 1990-es években megszülettek az első virtuális valóság (VR) rendszerek, az emberiség nagy fejlődést ért el abban, hogy létrehozhasson valódi látványt, hangokat, mesterséges környezetben. A korai VR környezeteket nem nevezhetjük igazán valóságosnak, de a 21. század közepén a számítástechnika olyan fejlődési szintet ért el, amikor is a VR rendszereket már a szórakoztatásban és az élet más "komolyabb" területén is alkalmazni lehetett. A VR technológia további fejlődését a 3. világháború kitörése akadályozta meg, és egészen a 21. század végéig nem is folytak további kutatások ezen a területen. A VR legnagyobb hibája az volt, hogy hiába volt képes a számítógép képeket, hangokat létrehozni, a felhasználó mégsem igazi környezetben volt. Habár a VR-ruhák képesek voltak az érintés szimulálására, ezek a rendszerek mégcsak meg sem közelítették a valódi tárgyak tapintásának érzetét. Szükség volt egy olyan környezet létrehozására, amelyben a felhasználó szabadon tevékenykedhet. Ez 2315-ig, a replikátor feltalálásáig nem volt lehetséges - a replikátor segítségével könnyedén hozhattak létre vagy tüntethettek el különböző tárgyakat. Az első "holoszobákat" 2328-ban hozták létre. Egy kis szobát szereltek fel holografikus kivetítőkkel; ezek hozták létre a valósághű képet (általában egy tájképet) a falon és a plafonon. Egy replikátor teremtette meg a képen belüli tárgyakat - fát, növényeket, stb. A felhasználó pedig felvehette és használhatta a tárgyakat anélkül, hogy bármilyen kivetítő felszerelést hordott volna magán. A korai holoszobák számos korlátozással működtek, pl. a figyelmetlen ember könnyen nekisétálhatott a falnak, vagy ha egyszerre többen voltak a kamrában, legfeljebb csak olyan távol lehettek egymástól, mint a szoba két legtávolabbi fala. A legfőbb korlát az volt, hogy a kamrában létrehozott karakterek nem voltak igazán életszerűek, mégcsak meg sem lehetett érinteni őket. A mai modelleknél már megoldották ezeket a problémákat. Egy modern holoszoba erőteret vetít ki a szoba padlóján, és a felhasználó ezen úgy sétálhat, hogy valójában egy lépést sem tesz előre; a számítógép automatikusan mozdítja tovább a képet és a tárgyakat a kamrában, és úgy hozza létre a kivetítéseket, hogy azok a felhasználó mozgásának látszatát keltsék. A falat elért replikált tárgyak dematerializálódnak, az újonnan "képbe kerülők" pedig replikálódnak. Egy másik komoly gondot az jelentette, ha két ember használja a holokamrát. Ha ugyanis a két ember egymástól éppen ellentétes irányba haladna, a teremtett kép illuziója kettétörne. A modern kamrákban a számítógép ennek elkerülésére létrehoz egy belső elválasztó falat; a holoszoba felénél a számítógép létrehoz egy olyan hologramot, amely a másik képét mutatja, amint az távoldik. Ezzel alapjában véve két miniatűr holoszoba jön létre egynek a belsejében. Ha a felhasználók egymás felé indulnának, a számítógép megfordítja az eljárást, és a két részt eggyé olvasztja. Így egy modern szoba arra is képes, hogy a környezetet számos alrészre bontsa, ezáltal egyszerre több ember is egymástól függetlenül használhatja. A holotechnológia talán legnagyobb áttörése a "holoanyag" feltalálása volt. Ez egy szilárd anyag, amely a holoszoba energiarácsában jön létre, és a számítógép vezérelt vonósugár segítségével változtatják meg a felépítését. A holoanyag segítségével teljesen valóságos karakterket lehet létrehozni a kamrában. A holoszoba mögötti alapvető eszköz a mindenirányú holodióda (OHD). Az OHD egy kicsi egység (sok száz millió db négyzetméterenként), amely teljesen színes sztereoszkópikus képeket és háromdimenziós erőtereket képes létrehozni.
Számos méretű és típusú holoszoba létezik; a Föderáció rendelkezik a legjobb modellekkel, és a Föld dicsekedhet a legnagyobb ismert holoszobákkal. A Csillagflotta holofedélzetei valószínűleg a legmegbízhatóbbak, míg a ferengik rendelkeznek a legfejlettebb és legkreatívabb programokkal.