Minden ami Star Trek

Galor osztály

Típusa:: Cirkáló
Elkészült egységek:: Aldara, Prakesh, Trager, Kraxon, Vetar; Összesen 850 hajó épült az összes típusból, 688 megsemmisült, 182 maradt szolgálatban
Építési időszak:: 2343-tól
Méretek:: Hossz: 355 méter; Sugár: 185 méter; Magasság: 57 méter; Szintek száma: 15; Tömeg: 900.000 tonna; Legénység: 600 fő
Fegyverzet:: 1 db nagy energiájú fézerágyú; 6 db közepes energiájú fézerágyú, teljes kimenet 13.000 TeraWatt; 2 db fotontorpedó-vető + 200 torpedó
Védelmi rendszerek:: Pajzsrendszer, teljes kapacitás 729.000 TeraJoule; Nehéz kelindid dupla burkolat, plusz 7 cm vastag páncélzat; Standard szerkezeti integritás mező
Sebesség:: Normál utazósebesség: 6-os fokozat; Maximális sebesség: 9.2-es fokozat
Erősségi index (Galaxy osztály = 1.000):: Sugárfegyver tűzerő : 260; Torpedó tűzerő : 225; Fegyverzet hatótávolsága és pontossága : 300; Pajzs erőssége : 270; Burkolat erőssége : 820; Sebesség : 852; Harci manőverezhetőség : 5.500; Összesített erősségi index : 350
Diplomáciai fokozat :: Csillagflotta szerinti 2-es
Élettartam:: 50 év
Felújítási időszakok:: Minimális: 2 évenként; Standard: 8 évenként; Jelentős: 16 évenként

A Galor a kardassziai flotta legfőbb hajója, számuk a teljes haditengerészeti erők felét teszi ki. Amikor a Galor 2340-ben szolgálatba lépett, akkor a kisebb és régebbi hajók, mint pl. a Miranda, Excelsior, Norway és New Orleans osztályok ellenfelének szánták őket. A kardassziaiak igazából egy jóval nagyobb és erősebb hajók akartak kifejleszteni, amely képes szembeszállni az Ambassadorral, az Akirával vagy éppen a Nebulával, de a szűkös források miatt a projektet már a kezdeti szakaszban elvetették. Ehelyett igen sok Galor osztályú hajót építettek, és kettes, illetve hármas csoportokban kezdték alkalmazni őket az erősebb Csillagflotta hajók ellen. A Galor egy masszív és okos kialakítású hajó. A hajómű-szekció az egyrészes hajótest elejére került. Ezzel a hajó rendkívül stabil lett minden repülési helyzetben, nagyban egyszerűsítve számos vezérlő rendszer, habár ez csökkentette valamelyest a hajó manőverező-képességét. A nagy energiájú fézerágyú közvetlenül a hajtómű-szekció előtt található, csökkentve a reaktormagot és a fegyvert összekötő vezeték hosszát. A vezérlő termek közvetlenül a hajó középvonalán találhatók, míg a hosszú és vékony hajótest tartalmazza az üzemanyag-tárolókat, a szállásokat és más kevésbé fontos rendszereket. A nagy energiájú fézert arra tervezték, hogy használatával a Galor néhány lövéssel képes legyen áttörni egy ellenséges hajó pajzsát; egy filozófia, amely az évek alatt egy kicsit túl optimistának bizonyult. A fézer nagyjából a Csillagflotta IX-es típusú modelljével egyezik meg, amely nagyon erős egy Galor méretű hajóhoz képest. De az egyetlen nagy energiájú fézer viszonylag kicsi tüzelési szöget biztosít a Galornak. A közepes energiájú fézerek nagyjából a VII-es típusú fézerrel egyeznek meg, amelyek sokkal gyakoribbak a Galor méretében. Eredetileg robbanótüzelésű fotontorpedó-vető rendszert is terveztek a Galorra, de a romulánokhoz hasonlóan a kardassziaiaknak sem sikerült elég megbízhatóra és hatékonyra kifejleszteni ezt a technológiát. Így a Galornak két standard torpedóvetőcsöve van, az egyik előre, míg a másik hátrafele néz. Az extra helyeken az eredeti 160 helyett 200 torpedót képesek tárolni.
A Galor a kardassziai hadsereg igen hasznos hajójának bizonyult, de a hajó nem lehet komoly ellenfele a Föderáció Nebula osztályának vagy a klingon Vor'Chának. Eredetileg 3000 hajót terveztek, de 2372-re, a klingonok inváziójának idejére csak 800 készült el. Ez a konfliktus tisztán hangsúlyozta a kardassziai flotta alárendelt szerepét; 300 Galor hajót pusztított el a klingon flotta a háború első hetében. A káoszban az is közrejátszott, hogy az invázió a kardassziai hadsereg számos forrását megzavarta. A Domínium tagjaként a kardassziai Galorok igen súlyos veszteségeket szenvedtek a háborúban, több mint 600 semmisült meg belőlük.